Régen és most

Latest Comments

No comments to show.

Amikor az az érzésem, hogy nem tudok eleget, nem haladok igazán, jó visszanézni, összehasonlítani a mostanival a régi képeket…

Az felső 8 éve készült. Az alsó pár hete. Azt hiszem, a kép magáért beszél. Mégis írok pár sort róla 🙂

A régebbi képen:

– Artemisznek be van ejtve a háta

– Az elejére van esve

– Nem a tarkó a legmagasabb pont

– Szár mögött van

– Az orrszíjak szorosak, ami neki kényelmetlen

– A nyaka be van húzva, ami akár fájdalmas is lehet

– A szemében nem az látszik, hogy boldog lenne. Inkább kényelmetlenség, stressz

A mostani képen (alig látszik, de ott vagyok mögötte. Szabadon dolgoztunk éppen)

Habár hízhatna, meg izmosodhatna még…

– A súlypontja hátrább kerül,

– A hátsó lábaira így több súlyt vesz, amitől:

– Megemeli a marját, mellkasát, vállát (a lovast is adott esetben)

– Az első lábai így nem terhelődnek annyira, szabadabb a mozgásuk

– A háta sincs beejtve,

– Tarkó a legmagasabb pont

– Nincs szár mögött

– A nyaka íveltsége a hátulsó lábak munkájának a következménye: természetes, szép, nem erőltetett

– A tekintete tiszta, figyel, koncentrál

Ezen kívül a kapcsolatunk is teljesen más. Önszántából jön hozzám, van velem.

Kevés még a jó pillanat, jó mozdulat. Tanuljuk mindketten, mit hogyan. Nem tökéletes, nem is sikerül mindig minden. Ahogy telik az idő, mind jobban s jobban értjük, jobban sikerül, hosszabb ideig megy majd.

Ami a célja ennek az írásnak, hogy megmutassam:

Így is lehet! Lehet anélkül elérni valamit, hogy huzigálni, harcolni, veszekedni, erőltetni kellene. Szerintem szebb. Hasznosabb.

Persze több idő így tanulni és tanítani. Figyelmesebbnek, megértőbbnek kell lennünk. Megismerjük a testbeszédüket. (Nagyon sok új tanulmány és felfedezés van ezzel kapcsolatosan a tanulási folyamatról, testbeszédről, stb.) Elfogadni, hogy nem minden nap ugyanolyan. Elfogadni, hogy ilyen vagy olyan ritmusban tudunk haladni.

És mindig kritikusnak lenni magunkkal szembe. Ha valami nem sikerül, az sosem a ló hibája.

A lovaktól a legnagyobb dolog, amit kapunk, a boldogság. Hogyan s miért, azt hosszasan lehetne leírni. A fő, hogy azt ne erőszakkal vegyük el. Többet ad, ha magától adhatja

TAGS

CATEGORIES

Uncategorized

No responses yet

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *