Szabadon

Régen tudom már, hogy lehet kantár nélkül is irányítani, megállítani a lovat. És jaj de nehéz volt megszokni, hogy ne a szár legyen az első, amihez nyúlok, mint segítség. Mert az csak kis részét teszi ki a jelzéseinknek.

Kezdetben ösztönösen kapaszkodunk a kezünkkel, lábunkkal a lovon. A legtöbb dolgot a kezünk segítségével szeretnénk megoldani. Ahogy telik az idő, többé-kevésbé minden lovas megszokja a ló mozgását, megtanul rajtamaradni kapaszkodás nélkül, ijedtében nem a szárat húzza. De nagyon nehéz levetkőzni, hogy azt használjuk, ha kell, ha nem.

Ha következetesen csak akkor használjuk, amikor kell, el lehet jutni oda, hogy azt, amit már stabilan tudunk, kantár nélkül is megcsináljuk. Amikor már mindent tudunk jelezni neki más formában. És elég átengedő is, hogy megcsinálja. Most nem kötőfékre, kapicánra, vagy nyakmadzagra gondolok. Persze azokat is próbálgattuk az évek során. Egyik sem adja azt a szabadságérzetet, és azt az örömöt, mint amikor nincs ott semmilyen “vészfék”, mégis minden jól megy. Amúgy meg a kötőfék is pont olyan kellemetlen lehet, mint a zabla ha durva kezű lovas használja. A zabla is lehet kényelmes a lónak, helyes használattal.

Sok ideig gyakoroltam azt is, hogy a kezemben volt a szár legvége, de CSAK akkor használtam, ha kellett. Máskülönben lógott. Addig nem ültem fel kantár nélkül, míg nem tudtam, hogy minden körülmények között megáll, ha kérem. Szárhasználat nélkül. Az irányításra is ugyanez érvényes. A pálca be tud segíteni. Nekünk lépésben megy jól már az irányítás, más jármódokban még csak alakulgat. A nyerget nem veszem le, mert szőrén több kárt okozok a hátának, mint amennyi a haszon. Amilyen nagy a marja s a mozgása, én sem járok jól.

Nem gyakorlom különösebben ezt, nem az a célom, hogy ezt tökéletesítsem. Más dolgokat szeretnék elérni (Sok olyasmi van, aminél igenis fontos, hogy legyen a száron keresztül kapcsolatom a lóval, amit elfogad, és ami besegít a kommunikációnkba). Ez inkább a lazítás, szórakozás, játék. Melegítésként, lesétáltatásként szoktam, vagy edzés helyett, ha nagyon tele van a fejem.

Amikor ezek a dolgok sikerülnek, tudom, hogy amit ad Artemisz, azt szívesen adja. Mert velem van ilyenkor is. A mozgásából érzem, hogy felszabadultabb, tejesen más, mint bármilyen szerszámmal a fején.

(FIGYELEM! Nagyon veszélyes lehet ezt gyakorolni, ha nem adottak a megfelelő feltételek. Évek hosszú, következetes munkája Artemisszel, ami ide vezetett. Zárt karámban, amit jól ismer, megszokott körülmények között, jól képzett lovon! Senki ne próbálja ki, csak mert látta, s hallotta, hogy milyen jó!)