Sokáig kerestem az utamat. Habár az ugratás népszerűbb, nekem a díjlovaglás mindig jobban tetszett.
Az utóbbi években viszont egy teljesen más módszerre bukkantam, ami most kezd ismertté válni, de sokan még kételkednek benne. Még. A csel az, hogy nagyon sok idő kell, amíg az eredménye látszik a munkánknak. De amikor már van eredmény, az csodálatos. Mert a lónak van ideje, hogy hozzáerősödjön, és megértse, hogy mit kérnek tőle. És mert az ő ritmusában haladunk. Mivel nem siettetünk semmit, minden sokkal könnyebben, lazábban, természetesebben jön. Az érzés nekem is más, illetve a látvány is szebb. (A hátán ülni is egészen kényelmessé válik
)
Ez a módszer egyáltalán nem új. Sőt, ez a legrégebbi, ami létezett. Sajnos nem maradt fenn róla sok leírás, vagy tanító mester, aki ismeri. De mostmár elég sokan tanulják, kutatják, gyakorolják.
Nekem pedig nagyon tetszik. Nem a kínlódás, gyötrődés, kudarc van bennem. Inkább a sikerélmény és a nyugalom, öröm egy-egy közös munka végén. A 13 éves lovacskám pedig nem lesz korán “nyugdíjas”, és nem fáj mindene, mint sajnos sok vele egyidős lónak.
No responses yet