“Megzabolázzuk” lovaink szépségét?

Ezen a képen…

A lovak ellátása közben Bársony folyton követett, és mindent is csinált, hogy foglalkozzam már vele. Úgy döntöttem, egy gyors kis foglalkozással megoldom, egy rövid ostort a kézbe, 15 perc munka, azzal annyi, mivel ez nem az a nap, mikor igazán rá tudom szánni az időt… aztán olyan szépen ment “futószáron”, vagyis szabadon, hogy hamar lefényképeztem, gondoltam, ha nem is egy patyolattiszta, bársonyos Bársony, ezt meg kell örökítsem!

Csodáljuk a lovak szépségét, a szabadságukat, gyönyörű mozgásukat. Igazán szabadnak boldognak érezzük magunkat már akkor is, ha néhány ló dübörögve elvágtázik mellettünk. Az az érzés, amikor a hátukon vagyunk, szinte leírhatatlan.

Miért van az, hogy mégis mindenféle eszközt bevetünk, hogy ezt a szépséget “megzabolázzuk”?

Gyönyörűen tudnak mozogni a lovak mindenféle lekötő nélkül is. Ha pedig tanítunk nekik valamit, és azt hasznosnak érzik, használni fogják a mindennapokban is, legelőn, játszás közben, stb.

Bársonnyal nem dolgoztam nagyon sokat, de tanítgattam időnként. A nyáron nagyrészt pihent… viszont ilyen kevés foglalkozás mellett is gyönyörűen alakul a mozgása, izomzata, egyre szebb a formája. Amit megtanul, azt pedig nagyon jól lehet vele gyakorolni, mindegy, hogy van-e rajta felszerelés vagy nincs.

A lehető legjobbat kapta az előző gazdájától, aki rengeteg türelemmel és odaadással tanítgatta. Ennek hála nagyon figyelmes, kedves lovacska, aki szivesen van emberekkel, akkor is, ha dolgozni kell, és nagyon igyekszik együttműködni. Az izomzata sokat változott az egy évben, mialatt nálam volt. A nyaka gyönyörű ívelt, jobban kezdte használni a hátulját, és kevésbé ferde. Bár minden nagyobb kihagyásnál újrakezdjük a ferdeségről szóló tanulmányainkat

A nyaka pedig nem azért ívelt, mert valaha is ezt kértem volna tőle. Soha! A nyaka azt mutatja, mi megy végbe a lóban. Ha helyesen mozog, a nyaka magától szép formát vesz fel. Ha a nyakát kell alakítsuk, fejét, száját húzigáljuk, tartsuk, stb… azt jelenti, valami nincs rendjén. Ha meg nem úgy tartja, ahogyan szeretnénk, akkor a hibát máshol kell keresnünk.

A lovaglás, lovakkal való foglalkozás nem erő kérdése. Nagyon érzékeny és értelmes állatok. A legapróbb érintést is érzik, a legkisebb jelt is látják, kiválóan hallják a halk hangokat. Ha megértik, mit szeretnénk tőlük, szívesen teljesítik azt.

Az ilyesfajta tanításhoz viszont több idő kell. Mi sem sem egy hét, hónap alatt tanultunk meg írni, olvasni. Betűről betűre tanulgattunk hosszú hónapokon át. És évek is kellhettek, míg szépen, gyorsan írni, folyékonyan olvasni megtanultunk. A lovainknak miért nem adunk több időt a tanulásra? Habár más az, amit nekik tanítunk, a lényegen nem változtat.

(A következő képeken felül kb egy évvel ezelőtt, alul most a lovacska nyaka, egyiken sem munka közben)